Bemutatkozás
Sziasztok! Ricza Dalma vagyok, 19 éves, hangtechnikusnak tanuló. Gyerekkorom óta imádom a kutyákat, hiszen egy rodéziai ridgebackkel és egy törpe rövidszőrű tacskóval nőttem fel ikertestvéremmel, Biával. Az évek teltek (2015), mi nőttünk, ők pedig öregedtek. Zongorázni szerettem volna, amikor apa a Jófogáson meglátott egy kölyök pireneusi hegyikutyát Zircen. Pár napon belül meg is látogattuk őket, és ott pillantottuk meg a legfoltosabb farkú, csodálatosan puha fiút. Első látásra szerelem volt, bár még nagyon pici volt, ahogy mi is. Reméltük, hogy újra láthatjuk, és pár héttel később anyáék elvittek minket “piknikezni”, de az út nagyon ismerős és hosszú volt. Újra megnéztük a kiskutyánkat, Athost. Ő volt az első, aki megmutatta, milyen egy házőrző kutya, és persze azt is, hogy a bundája milyen jó párna. Vele mentünk el az első hobbi kiállításra, amit a Noé Állatotthonban rendeztek. A mi fiatal, nagytestű szépségünk lett a nap legszebb kutyája, így hazahozta az első díját is. Ezután sem álltunk meg, mivel Athos imádott Biával a kutyakiképző pályán dolgozni, így a kiállítások is részei lettek életünknek. Nagyon sok kiállításra eljutottunk vele.
Pár év múlva (2017) egy törzskönyves kutyust is szerettünk volna. Ez is egy pireneusi hegyikutya lett, de ő már egy fehér kislány, akit Athos választott a helyszínen. Ő Minike, az első olyan kutyusunk, akivel részt tudtunk venni kölyök osztályban kiállításokon. Vele versenyeztem először junior handlerben, annyira tetszett, hogy külön felvezető órákra jártunk a MEOESZ-be. Aztán jött egy nagyobb kiállítás a Hungexpón, az első csarnokos kiállításunk. Minden szuperül ment, míg be nem mentünk a BIS-be Minivel junior handlerezni. A bírálat közben leblokkolt, megijedt, és azóta nem nagyon szereti a kiállításokat. Mégis mindig mosolyogva tekintek vissza, hogy milyen jó volt vele együtt dolgozni. Majd egyre több kiállításon vettünk részt, mindig más-más fajtát vittem junior handlerben, de volt egy fajta, amiről ezek után nem tudtam levenni a szemem: a kínai meztelen kutya. Pápán a hidegben láttam a kis ruhájában Dallast, Terézia kutyusát. Szerelmes lettem a fajtába, ahogy meséltek róla nekem. Tökéletes volt. Pár kiállítás után már szerettünk volna egyet, de eltörtem a lábam. Azt hitték, nem fogok többet versenyezni. Miután levették a gipszem, mentünk Horvátországba, Splitbe a 4 Summer Night Dog Show-ra, amit minden évben Anteék rendeznek meg. És jött a meglepetés a tanáromtól, Schlosser Attilától: Démon, a finn púder pamacs fiúm. A világ legszebb ajándéka volt. A mai napig nagyon szépen köszönöm! És innen indult a nagy szerelem. Démon a mosolyával és hangjával elragadott minket, na meg a szeretetnyelvével, amit már jó sokan ismernek. Nagyon sokat versenyeztem vele, és nagyon imádta a kiállításokat. Csodálatos volt. Majd jó pár év után jött a COVID, nem volt kiállítás, semmi. De egy újabb meglepetés jött, miután újra minden a régi lett. Társtulajdonba kaptam egy kínai meztelen kislányt, így megismerhettem a fajta meztelen oldalát is. Ismét beleszerettem. Itt döntöttem el, hogy tenyészteni fogok, ha nagy leszek. Eltelt 4 év, és itt vagyok a saját kennelnevemmel. El sem hiszem. Mindenképpen azon leszek, hogy a standardnak megfelelő kiskutyáim legyenek.
Decemberben jelentkeztem Ringtitkárnak kutyakiállításokra, elméleti vizsgám sikeres lett, jelenleg gyakorlatot teszek. (Érettségi időszakban vagyok!, emiatt nyárig a kuytakiállítások szünetelnek..)
